Japanime
Abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy Veszprémben egyfajta anime-felelős lehetek. Mint mindennek ennek is megvan a jó, s rossz oldala. Először az ember azt hinné, hogy igen, olyan dolgot teszek, ami jó, hasznos, s esetleg elismerhetik a munkámat. De nagyon sokat kell küzdeni, hajtani, hogy ez sikerüljön. Mondanátok, mihez nem. Szóval a klub vezetője lettem, igaz csak papíron érzem magam annak. Alig ismerek valakit, inkább csak a technikai részéhez konyítok^^ A lényeg, hogy tökre boldog vagyok, mert az csinálhatom, amit szeretek, s olyan emberekkel hoznak össze ezek a találkozók, akik hozzám hasonlóan megszállottak, ha nem is olyan nagyon, de legalább egy kicsit. Erre az oldalra minden újdonságot, hírt próbálok felpakolni, ami a klub szempontjából fontos mérföldkő. Hátha egyszer híresek leszünk, s valaki kíváncsi lesz a klub történelmére. Igaz, lehet, h a botrányos helyesírásom elveszi tőle a kedvét, de nézzétek el nekem, ilyen vagyok és kész^^
Ahogy elkezdődött
Barbi egyszer megemlítette, hogy a Pannon Egyetemen van Japán anime filmklub, de senki se csinálja, mert senkit se érdekel. “Mi az, hogy senkit se érdekel?” Valahogy így kezdődött az egész. A kijelentésemen felbuzdulva, Barbi megkereste azt a fickót – szegény Dénes, hogy lefickózom, gomenasai!! -, aki korábban működtette a klubbot, h elkérjük a “jogokat”. Nem volt drága barátnőmnek nehéz dolga, hisz este együtt mahjongoztunk Dénessel senseinél (aki nem japánosoknak mondom, h a sensei a japán tanárt jelenti). Egy – sensei számára – kellemetlen telefonhívás – nem kell nagyon rosszra gondolni – révén, kivonultunk a konyhába, s megbeszéltük, hogy is van ez az egész. Dénes nagyon örült, hogy van, aki átveszi tőle a stafétabotot. Megmondta, mit javasol, honnan tudunk projektort szerezni, hol kell termet foglalni, igazi senpai (mondhatni már sensei-ünk) volt.
A következő részre nem vagyok túl büszke. Mindent Barbi intézett a projektort, a termet, így kissé kimaradtam a komolyabb részéből; nekem már csak a szórakozás fele maradt. Rövid időn belül kitaláltuk, mit kellene vetíteni, mi az, ami vonzaná a közönséget. Az akció kategória mellett döntöttünk, majd ez alapján kiválasztottuk a hat részes Karast és a 26-részes Claymore-t. Mind a kettő ígéretesnek tűnt. Rövid időn belül elkészült a plakátunk.
<<<————————-2007.——————————->>>
2007. 11. 26. – 7-en voltunk, mint a gonoszok; elsőre nem is olyan r
ossz- Az első alkalom mindig nehéz. Nekem köszönhetően el is késtünk, így a projektor és a gép összehangolása kicsit több időt vett el a vetítésből. Így a hét óra helyett, majd fél nyolckor kezdtük. Úgy terveztük, hogy elsőre három Karast vetítünk le, majd néhány Claymoret. Mivel az utolsó két részhez még angol feliratom se volt, így nem akartam levetíteni a maradék három Karast. De a közönség másképpen gondolta. Inkább megnéztük a negyedik Karas részt, s legközelebbre halasztottuk a maradék kettőt.
A vetítés után megbeszéltük, töröljük az eredeti programot, s megpróbálunk moviekat vetíteni a fennmaradó két alkalommal. Úgy váltunk el, “Mindenki hozza, amije van”
2007. 12. 03. – 3-an voltunk; az a fránya zh időszak! – Három lány… nem kellett sokáig tanakodnunk. Megszállottságra való tekintettel belevágtunk a maradék két Karas részbe, majd a maradék fél órában megnéztük Hoshi no Koe 25-perces szösszenetet. Egyik se tartozik a vidám történetek közé, de mind a kettő másképpen fogja meg az élet kegyetlenebb oldalát.
Mellékesen terem problémáink is adódtak, mert a terembe, amit lefoglaltunk épp zh-t írtak, így kénytelenek voltunk másik terem után nézni. A ciki az volt, hogy épp kipakoltunk, összeszereltük a szerkezetet, mire jöttek a zh-zók, hogy most nekik itt kéne zh-t írniuk… Ahogy érkeztek, úgy vonulhattak vissza a másik terembe befejezni a zh-t.
2007. 12. 10. – Egyfajta rekordot döntöttünk, mert 13-an jöttek el 2007 utolsó vetítésére. Mivel sokan voltunk, 
s sajnos többségük nem tudott olyan szinten angolul, hogy egy angol feliratos animet nézhettünk volna, így a Ghost in the Shellre esett a választásunk. A tanakodással körübelül az idő fele elment, arról nem is beszélve, hogy a teremben, amit lefoglaltunk ismét zh-t írtak. Bekopogtunk, megkérdeztük, meddig óhajtanak még a teremben maradni, erre kaptunk egy másik termet ^^ (megint).
Szóval Ghost in the Shell volt a főprogram. Utána, hogy kicsit nevessünk is megnéztük a Full Metal Alchemist Chibi Partyt^^ (sajnos ennek is az a volt a legnagyobb hibája, hogy angol feliratos volt ^-^”), majd még néhány amv is vetítésre került. Így lett vége 2007 utolsó Japanime találkozójának.
A korábbi vetítésekből tanulva 2008-ra már konkrétabb terveink vannak. Különbféle napokat tervezünk, vagyis egy bizonyos témával szeretnénk foglalkozni. Eddig a Happy Day és a Final Fantasy Day merült fel. Majd kiderül, milyen jövő vár még ránk ^^
<<<————————-2008.——————————->>>
A 2008 hihetetlenül gyorsan elszállt. A második félévben volt minden: Samurai nap, FLCL, Code Geass, Trinity Blood. Az anime nézésen kívül semmi klubos nem történt. Maradt a régi rendszer, kicsit kiegészítve.
A terv az volt, hogy minden héten lesz valamilyen téma. Samuráj nap, komédia nap, final fantasy nap stb, stb De a final fantasyn kívül egyik se aratott nagy sikert.
Tanulva az előző félév hibáiból a 2008/2009-es őszi félévre mást terveztünk.
Eleinte még az is kérdéses volt, érdemes-e csinálni a klubot, vagyunk-e annyian, h termet béreljünk, projektort kunyeráljunk, s időt töltsünk vele. Próbaként október első hetére egy kisebb gyűlést hívtunk össze; s láss csodát 23-an jöttek el, ami az eddigiek bőven felülmúlta. A levlistáknak köszönhetően minden szakról érkeztek diákok, s sikerült veszprémi, nem egyetemista animeseket is elcsábítani. Teljesen meglepődtünk. Ültünk, s nem győztünk ámulni, mennyien vagyunk.
Minden kezdet nehéz, de a közös téma, a közös mánia összehozott minket. Egyből lett miről beszélni, élményeket osztottunk meg. S végül azt is sikerült megoldani, amiért összegyűltünk. A klubot hétfő estére tettük.
Zárójelesen egy kis komment. Tavaly csináltunk plakátokat, hirdettük az oldalt, de mégis, most hogy nem vesztegettük ezzel az időnket sokkal többen lettünk. A magam részéről még mindig nem hiszem el^^
A találkozó után reménykedve – igaz még mindig kicsit pesszimistán (úgyse jön el mindenki) – vártunk a következő hétfőt.
2008. 10.13. – És végre elérkezett a hétfő 18 óra. 17 jöttek el. Legelső alkalommal a Szentjánosbogarak sírjára esett a választás. Némi technikai probléma után sikerült végignézni az animet. Azt hittük, hogy a szokásos filmnézés, szünet újabb mozizás lesz a program, mikor kedvenc btk-sunk felült az asztalra s “hát akkor elmezzük!” szól. Nagy döbbenet, “mivan?”. S elkezdte mondani; mit látott ő a filmben, majd szépen lassan a többiek is csatlakoztak. Igencsak színvonalas beszélgetés született belőle. Valaki védte a főhős fiút, valaki elítélte; s néhány tag itt szembesült a karakterek összetettségével. Mikor az ember otthon egyedül nézi, akkor ilyen módon nem szembesül vele, viszont így a többiek különböző nézőpontja miatt kénytelen átértékelni a saját véleményét is.
Másodiként Bleach moviet néztünk, ami a tömör szórakozásról szólt. Elemző btk-sunk véleménye a film végén annyi volt: “ezen nincs mit értelmezni”:D Ehhez képest míg kiértünk az épületből végig zangetsuzta a folyosókat 
a hülyeség ragadós.
2008. 10.20. – őszi szünet mi más? De azért a későbbi keménymag találkozott. Némi kocsmázás, majd pizzázás. Talán, ha többen lettek volna itt, akkor sokkal lennének benne abban a bizonyos magban.
2008.10.27. - AMV Hell3 – már megint. Sok pihent agyú amv-s… amivel úgy igazából nem lett volna probléma, ha az ember nem hatodjára látja ennyire azért nem jó
Másodiként a Black Jack című filmet néztük. Nemigazán kötötte le a társaságot, ami nem meglepő. Jó kis kommentek születtek, ami sokkal jobban feldobta a hangulatot, mint az érzelemmentes szinkron, vagy a doktor úr emos haja^^.
2008.11.03. – 5 cm per seconds, egy olyan film volt, amire már sokan kíváncsiak voltak, így nem csoda, hogy sokan ellátogattak. A film után már egy régóta ígért játék, a mahjong következett.
A 2007/2008-as évben japán tanárunk Nakagawa Shuujival játszhattunk minden szerdán. Senseiünk már-már alaptartozéka lett a játéknak, s így nélküle játszani, elszomorított bennünket. Itthagyta nekünk a készletet, mondhatni egyfajta örökség^^ Akárhányszor játékra kerül sor, mindig eszünkbe jutnak a megjegyzései, a beszólásai, az órái, amiket tartott, a közös vacsorák, a mosatlan edények a konyhájában
Szóval bevittük a mahjongot a klubba. Néhány tagon már az első alkalommal látszott, ez nem az ő játékuk, viszont sokan már-már függővé váltak. Hétről hétre bevittük, s voltak alkalmak, mikor küzdeni kellett a helyekért
2008.11.10. - Sword of the stranger és Földtenger varázslóját ígértünk, de csak az első filmet tudtuk megnézni. Sokkal nagyobb volt a mahjong kísértése
2008.11.17. - A Földtenger varázslója és mahjong Utóbbi mindig ott lesz a programban. (Mániákusok -.-” XD) A filmet ismét ki lehetett volna elmezni, de kedvenc btk-sunk elfelejtett jegyzetelni (szerencsére, így mehettünk mahjongozni)
2008.10.24. – Tengen Toppa Gurren Lagann az első – s egyben utolsó – sorozat a félév során. Sikerült olyan nagy felbontásban leszedni, h egyik gép se bírta, úgyhogy… nem néztük… meg a feliratot is elszúrtam – igen én-.-”. Sajnos mahjongoznunk kellett.
2008.12.01. – És hurrá Tengen Toppa Gurren Lagann, végre! ja, s mahjong
2008.12.08. – ismét Tengen Toppa Gurren Lagann és mahjong. Ezenkívül Vivink megkapta a klubmama címet, s saját elmondása szerint foggal, körömmel ragaszkodik hozzá
2008.12.15. – Ouran High School Host Club-ról volt szó; kártyázás (solo) s mahjong lett belőle. Kibeszéltük az elmúlt félévet, s végre mindenki megtanulta a másik nevét két hónap után azért nem ártott
Egy ilyen félév után biztosan lesz következő félévben is vetítés!
