Végre, végre! Ezt is sikerült megérnem. Sikerült egy relatíve mutatós oldalt összedobnom a vezprémi anime klubunknak. A layout teljes, nem akarok már rajta változtatni. Lássuk a részeit:
Az előtérben Kazuya Minekura egy mangájának két főszereplőjét láthatjátok. A mangakáról annyit érdemes tudni, hogy ő a Saiyuki, a Bus Game, a Wild Adapter szerzője. A mostani páros pedig a Stigma című mangából származik:
Egy olyan világban ahol egy generáción át tartó háború folyt, nem csak a társadalom változik meg. Az eget szürke felhők takarják el, a nap soha nem süt, a madarak eltűntek az égről. Két ember kutat ebben a komor világban, két különböző dolgot, amely talán mégsem áll oly távol egymástól: sorsuk egybefonódik. A férfi egy szemétdombon ébredve, múltját elfeledve, városról-városról járva próbálja emlékezete darabkáit összerakni. Mindenütt más néven ismerik, csak pár dolog biztos a múltjából: egy fegyver, egy táska pénz, és a kék ég emlékképe… Múltján, s az állandó szürkeségen töprengve egy kissrác pottyan rá az “égből”. Tit (cinke) a madarakat keresi, amelyről még nagyapja mesélt neki. Gondolkodás nélkül fogják kézen egymást, hogy együtt kutassanak tovább. Stork (gólya), akit Tit nevezett el így, lidérces álmaiból ébredve fél attól, hogy mi lehet a – talán mindkettejük számára végzetes – múltja. Tit mosolyában azonban mintha újra meglátná a kék eget, amelyben már nem hisz. Így a srác, akit az ég dobott le, s a férfi, aki a múltját dobta el, együtt vándorol tovább, hogy megtalálják a múltat, a kék égen szárnyaló madarakat. Gyönyürű színes az összes oldal, aki ismeri, annak megszokott Kazuya Minekura stíluban. A rá jellemző borús hangulat kíséri végig a történetet, elhagyatottság, vér, gyilkosság, drogok, erőszak, baljós múlt és még sötétebb jövő. Talán túlságosan is naturalisztikus az ábrázolása, mind karakterek, mind történet terén, mégis lebilincselően izgalmas története, gyönyörű rajzai feledtetik a depressziós hangulatot. A mangában a shounen-ai téma is fellelhető, azonban a hangsúly az érzelmeken van, nincs képi megjelenítése, csak utalások történnek a szereplők mélyebb kapcsolatára, így azoknak is kellemes időtöltés és élmény lehet, akik nem kedvelik ezt az irányvonalat.Az ismerető a MANGAzin oldalról származik, és Arctica, de szellemi anyja migro nevéhez fűződik.
A háttérben pedig vegyítettem az élvezeteket. Balról jobbra haladva láthatjátok Dark-ot (D.N.Angel), Syayorant (Tsubasa Chronicles/Card Captor Sakura), Lelouch-t (Code Geass), Rukiat (Bleach) és Light/Kira (Death Note). Próbáltam ismertebb animékből válogatni.És íme az eredmény: Japanime – bemutatóoldal
